 |
| saját fotók |
1. Beszéljünk!
Milyenek a képen
látható ajtók? Gyűjtsünk még szavakat!
szögletes, csúcsos,
íves, modern, régi, ócska, romantikus, cifra, díszes, egyszerű, duplaszárnyú, sötét,
világos, masszív, vaskeretes, fakeretes, üveges, szép, gyönyörű, csúnya, hatalmas,
furcsa, érdekes
Mikor szoktuk az
ajtót bezárni? Miért ad biztonságot a bezárt ajtó?
Milyen érzéseket vált
ki, ha egy ajtót folyton zárva találunk, és nem tudjuk, mi van mögötte?
Miért mondhatjuk, hogy
az ajtó a kizártságot és a bezártságot is jelképezi?
verejték, hordalék, iszonyat, látomás, rémület,
segítség, sikoly, légszomj, mentő
3. Az író az igék segítségével
érzékelteti, mennyire megviseli a főhőst ez a rémálom. Melyik ige mit jelent?
Írjuk a táblázatba!
1. sodor a. csörög
2. eltűnődik b. kapcsol
3. tátog c. mozdul
4. berreg (csengő) d. elgondolkodik
5. oson e. óvatosan megy
6. moccan f. hang nélkül
nyitogatja a száját
7. felriaszt g. kinyílik
8. tusakodik h. nagy erővel visz
9. feltárul i. felébreszt
10. olt (villanyt) j. küzd
1.
|
2.
|
3.
|
4.
|
5.
|
6.
|
7.
|
8.
|
9.
|
10.
|
h
|
Az
ajtó
Ritkán álmodom. Ha mégis, verejtékben fürödve riadok
fel. Ilyenkor visszadőlök, megvárom, míg a szívem megnyugszik, s eltűnődöm az
éjszakák kivédhetetlen, mágikus hatalmán. Gyerekként vagy fiatalon nem álmodtam
se jót, se rosszat, csak az öregség sodorja újra meg újra felém a múlt
hordalékjából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert
feszesebbre komponált, tragikusabb, mint bármikor is átélhettem volna, hiszen a
valóságban egyszer sem történt meg velem az, amitől sikoltozva ébredek.
Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások,
én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a
drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és
megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek
üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara
van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a
kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkezik a
betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu, mintha vasrámájába
forrasztották volna. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki a három
emelet lakói közül, nem is teheti, hiszen – jövök rá – csak tátogok, üresen,
mint a hal, az álombeli rémület csúcsa annak a tudatosodása bennem, hogy
nemcsak nem tudok ajtót nyitni a segítségnek, de meg is némultam. Saját
sikolyom riaszt fel ilyenkor, villanyt gyújtok, megpróbálom leküzdeni a
légszomjat, ami mindig elfog az álom után, köröttem hálószobánk ismerős
bútorzata, ágyunk fölött a családi ikonosztáz, fátermörderes, sujtásos
dolmányú, magyar barokkot vagy biedermeiert viselő, mindent látó, mindent értő
őseim, egyedüli tanúim rá, hányszor futottam éjjelente kaput nyitni mentőnek,
mentőkocsinak, hányszor képzeltem el, míg az elnémult utcák ismerős nappali
zaja helyett csak a kitárt kapu mögül beözönlő éjszakában moccanó ágak, osonó
macskák vertek valami neszt, mi volna, ha egyszer hiába tusakodnám vele, és nem
fordulna a kulcs.
A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább
próbálok elfelejteni, ami már nem álom. Hogy egyszer, életemben egyetlenegyszer
nem az alvás agyvérszegénységében, hanem a valóságban is feltárult énelőttem
egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen
nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat
csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban
hitt nekem, mint az Istennek, és én is azt hittem magamról abban a végzetes
percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a
ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat. Most már
voltaképpen mindegy, mert ami történt, nem lehet jóvátenni. Hát csak jöjjenek
időnként koturnussá magasított egészségügyi cipőikben a tragikus álarcon a
mentők sapkáját viselő Erinnüszek, és sorakozzanak fel az ágyam körül, kezükben
mindkét élükön kifent kardokkal, az álmaimmal. Én minden este úgy oltok
villanyt, hogy várom őket, és számolok vele, alvó fülemben mindjárt felberreg a
csengő, amelynek hangjára sodorni kezd a nevenincs iszonyat a soha meg nem
nyíló álombeli kapu felé.
Az én vallásom nem ismeri az egyéni gyónást, mi a pap
szájával ismerjük el, bűnösök vagyunk, kárhozatra méltók, mert minden módon
vétettünk a parancsolatok ellen. Mi úgy kapunk feloldozást, hogy Isten nem
kíván tőlünk se magyarázkodást, se részleteket.
Én most adok.
Ez a könyv nem Istennek készült, aki ismeri
zsigereimet, nem is az árnyaknak, akik mindenre tanúk, és figyelik ébrenlétem
és álmaim óráit, hanem az embereknek. Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is
így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam:
én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam,
hanem megmenteni.
4.
Szövegértés: válaszoljunk az alábbi kérdésekre:
1. Hogyan ébred a főhős az álom után?_______________________________
2. Milyen ajtózárat próbál kinyitni az
álomban?_________________________
3. A regénybeli valóságban ki nyitotta ki azt
a bizonyos ajtót?______________
4. Miért írta meg a történetet a
regénybeli író?__________________________
5. Szabó
Magda 40 nyelvre lefordított könyvéből 2012-ben film is készült. A port.hu
így foglalja össze a tartalmát. Írjuk be a szavakat az összefoglalóba!
gyanakvás, ridegség, szigorú, viharos,
öntörvényű
Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényéből készült film, két (1) ________________
elvek szerint élő asszony portréja. A házvezetőnő és a ház asszonyának
apránként kibontakozó, és sokszor (2) ___________________ kapcsolatának
megrendítően szép története. Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri
Emerencet, a meglehetősen (3)_________________________ , nyers asszonyt. A
kezdetben egymás iránt érzett (4)____________________ és közöny helyét,
lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a (5)
______________________ máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó. A
film rendezője Szabó István.
Szabó Magda regényét a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
elolvashatjuk. Érdemes összehasonlítani Szabó István filmjével. A port.hu egyik kommentelője
szerint teljesen másról szól a film, mint a könyv. Érveljünk ellene vagy
mellette!
A feladatlap megoldókulccsal innen kinyomtatható és a forrás megjelölésével oktatási célra szabadon felhasználható.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése